Rőth Renáta belsőépítész (enteriour), lakberendező bemutatkozó (portfolió) oldala. A munkáinak referencia gyűjteményével, Rőth Renátáról megjelent cikkek és ajánlások.
MAGAMRÓL... - először díszlettervező szerettem volna lenni, mint érzékeny kisgyerek, aki a hőskorát élő kaposvári színházon nevelkedik
- 1984-1992 Magyar Iparművészeti Főiskola és Mesterképző (Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem), belsőépítész, bútortervező szak
- most azzal foglalkozom, amit szeretek, a legnagyobb örömömre...
Magamról nem igazán tudok mást mondani, mint hogy
- keresem az ember és a tér lelkét,
- racionális rendet teremtek,
- szeretem a színeket és a formákat,
- keverem a stílusokat,
- bontom a falakat.....
Rőth Renáta
Drága Renáta! Azt hiszem tizenhat vagy tizenhét évvel ezelőtt írtam először egy akkori munkádról. Azóta nem csak „szigorú tekintetű” építészeti kritikusként figyeltem meg a tereidet, de sokszor használóként is megéltem és élveztem azokat. Következésképpen nálam avatottabb kommentátora a munkásságodnak nem sok mindenki más lehet. Sokszor írtam olyan party-helyekről, éttermekről, lakásokról, amiket terveztél. Mivel azok az írások cikkek voltak, lapoknak készültek, nemigen lett volna elfogadható, ha a nem a tárgyról, hanem a személyedről írok bennük. Ezért soha nem is tudtam rendesen elmondani, hogy a divatok és trendek váltakozásától függetlenül istenigazából mit is szeretek a munkáidban. Az energiáidat! Azt a lelkesültséget, amit lehet, hogy a megbízó sem lát. Amit egy-egy munkád tervezésének, kivitelezésének heteiben nekünk, a barátaidnak lehetőségünk van átélnünk veled. Ülök a konyhádban, a levegőben keringő őrületes illatok már egy nagyszerű vacsorát ígérnek, te meg végtelen impulzívan éppen az aktuális munkádról mesélsz. Hogy hol milyen követ sikerült beszerezned. Milyen lábat találtál a pulthoz, milyen lesz a hatalmas tükör kerete, és, hogy az miként passzol, vagy éppen ellenpontoz egy másik látványos motívumot. Étteremben ülünk, előttünk vékony falú nagy öblös üvegpoharakban bor áll az asztalon, neked fehér, nekem vörös, te pedig valami papírszalvétára skiccelsz, a hajad repked a helyiségben és egyre hangosabban magyarázod, hogy mi volt ott, és mi lesz a régi helyen ezután az elképzeléseid szerit. Szóval én ezt szeretem! Mert ez az életenergia mozog a tereidben, ettol nem hétköznapi aztán bennük lenni. Ezt a Renátát szeretem és a munkáját egyben. Mert elválaszthatatlanok. Sok mindenkinek van szakmája, de neked a tervezés nem az. Valami több annál. Hivatás, persze, de talán még több is! Minimum, az életed!
Bojár Iván András
OCTOGON magazin - foszerkesztő, művészettörténész